Az Öböl új múzeumai: múlt vagy jövő hullámhosszán? (Megjelent a MúzeumCafé 34. számában)

A mesternarratíva

Saadiyat Island, avagy A Boldogság Szigete egy 28 milliárd dolláros fejlesztés Abu Dhabi hagyományos városközpontjától pár perc autóútra,  az Arab/Perzsa-öböl ragyogó, türkizkék partja mentén. A sziget 27 négyzetkilométeren 30 hotelnek, 8000 villának, és mintegy 125 ezer lakosnak szolgál majd otthonául. A 2018-as évre tervezett 1,5 millió látogatót azonban nem csak a térség imázsát domináló luxus és kényelem ígérete hivatott a szigetre vonzani. Saadiyat Island fő látványossága kulturális negyede lesz, mely benne a nyugati világ vezető márkenevű múzeumaival már a jövő: művészeti, intellektuális, kulturális pezsgéséről híres Arábiájának hírnöke kíván lenni. A Cultural District annak a „storynak”, annak a mesternarratívának legújabb változata tehát, mely Dohától Abu Dhabin át Dubai-ig nemrég még elmaradott, sivatagi kisvárosok globális metropoliszokként való újjászületéséről szól. Ebben az írásban ennek a történetnek természetét szeretnénk valamelyest árnyaltabb megvilágításba helyezni.   

Sharjah Emirátus: a sejk középkori térképritkaságaitól, orientalista műkincseken át, egy 1928-as Rolls-Royce automobilig

Khor Fakkan egy mindössze harmincezres kisváros az Ománi-öböl partján, a Hajar-hegység köves-kopár vonulataival a háttérben.

Szingapúr Ázsia(-i) arca

A szingapúri Ázsiai Civilizációk Múzeuma (Asia Civilizations Museum) tökéletes csillagzat alatt született 1997-ben. A koncepció annak az új turisztikai stratégiának képezte sarökkövét, mely a soknemzetiségű városállamot egyfajta "belépőpontként", a térségbe utazók természetes kiinduló állomásaként kívánta pozicionálni, így választ adva a szomszédos és térségbeli vetélytársak: Malájzia, Indonézia, Thaiföld stb. egyre erősödő kihívásaira. Az új elképzelés azonban "orvosolni" kívánta azt a tendenciát is,  mely szerint a városba látogató turisták egyre kevébé vélték felfedezhetőnek Szingarúr hagyományos és (számukra) egzotikusnak tartott "keleti" arcát, az angolul beszélő metropolisz hipermodern felhőkarcolói mögött. A várost, mint turisztikai terméket a stratégák javaslata szerint így "Orientalizálni" kellett, hogy megőrízhesse "érdekességét".

Abu Dhabi és Doha: kultikus helyek, avagy a kultusz, a design és a trend helye az új arab világban

Egy bő évtizeddel ezelőtt talán még a marketing legbeavatottabb prófétái sem gondolták volna, hogy a Perzsa-öböl kis emírségei az ezredforduló utánra a professzionális imázsépítés iskolapéldáivá és az országmárkázás arab emblémáivá válnak. Bár a domináns olvasatok szerint Dubai felhőkarcolóit a globalizáció hullámai: a technológia-, a tőke-, a vendégmunkások globális áramlatai emelték magasba, a kis emirátust igencsak precíz marketing- és pr-stratégia is segítette abban, hogy egy sajátos életforma és stílus márkájává válhasson. Ennek a víziónak köszönhető, hogy sokak szemében a metropolisz ma a gazdagság, kényelem és egzotikum szinonimája lett, egy sajátosan arab kozmopolita életérzés, egyfajta arab chic és trendiség megtestesítője – legalább a fogyasztói képzeletben.[i]

Az Arab Tavasz digitális üzenete

Nem látszik még, hogy milyenre formálja az Arab utca haragja és lelkesedése a Közel-Keletet. Úgy tűnik azonban, hogy a kijelzőkön, monitorokon, képernyőkön és kivetítőkön egymást váltó düh- és öröm-képek továbbra is meghatározó szerepet játszanak majd az események alakításában. Néha olyan, mintha a történések lényege a képek befolyásolása lenne. Mintha továbbgondolva Bourdieu-t modern tömegmegmozdulásaink eleve televízióra tervezett jellegéről, az interaktív infokommunikációs technológia most végleg a hypermédia-térbe szippantaná a Közel-Keletet is, egyszerre söpörve el megdönthetetlennek hitt politikai és fogalmi rezsimeket.